Kilencedik interjú alanyom Lőrincz Péter Gábor fotográfus a drón és portréfotózás királya
Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással és azon belül az drónfotózással?
A fotózás varázsa már gyermekkoromban elragadott, amikor karácsonyra egy fényképezőgép, egy ЭMЮД típusú orosz készülék volt, amelynek minősége ma már csak nosztalgikus emlék. Az idő múlásával egy családi Смена 8М típusú fényképezőgép, majd az évek előrehaladtával néhány "lengyel piacról" származó kamera követte egymást, mígnem végre megérkezett a nagy áttörés: egy DIGITÁLIS gép, ami 1 MP, vagyis egy egész Megapixeles varázslat volt. Ezzel elérkeztem a .jpg képek és az .avi videók világába... Aztán egy Kodak Bridge gép, amely mindent tudott, amire egy hobbifotósnak szüksége lehet. Aztán egy előre nem tervezett „hivatás” váltás után komolyabban el kezdtem foglalkozni a fotózással. Ahogy fejlődtem, úgy nőttek a lehetőségeim. NIKON tükörreflexes gépekkel vágtam bele a fotózás magasabb fokozataiba. Az évek során a tanulás is fontos részévé vált a szenvedélyemnek. Online fotótanfolyamok és számtalan könyv segítették a fejlődésemet, mígnem elérkezett az idő a hivatalos
fotós suliba való beiratkozásra, így váltam hivatásos fényképésszé. Végre a saját vállalkozásomban dolgozhattam, ahol a fotózás sok ágával megismerkedhettem az esküvőfotózáson, családi fotózáson át egészen a különleges drónos fotózásig. Jelenleg Dombóváron élek és legfőképpen a dél-dunántúli régióban tevékenykedem mint drón fotós-videós (airfoto.hu), de gyakorlatilag bárhová szívesen megyek, ha hívnak.
Az előző életemben, közel 2 évtizedig a Magyar „légierő” szolgálatában álltam, repülés
meteorológiával foglalkoztam. Már akkor szerettem megörökíteni az érdekes meteorológiai jelenségeket. Innét is maradt rám az, hogy mi lenne, ha mind ezt a levegőből is megtenném. Ezek után, 2019-ben már nem volt visszaút. Ekkor jelentek meg a piacon a kompakt drónok, amelyek hatalmas lehetőségeket nyitottak meg a levegőből rögzített képek és videók terén. Az első lépéseimet a DJI mini sorozat egyik tagjával tettem meg. Bár a kezdetek izgalmasak voltak, mint fotós hamar rájöttem, hogy ennél többre vágyom. Nem sokkal később a DJI PRO sorozat kínálta magát, és vele minőségi ugrást tehettem előre. A képek élesebbek, a videók lenyűgözőbbek lettek, és végre olyan kreatív szabadságot élvezhettem, amit mindig is szerettem volna. A DJI MAVIC 2 PRO pedig a következő állomás lett ezen az izgalmas úton. Ez a drón egy Hasselblad L1D-20c kamerával van felszerelve, amely 20 megapixeles és egy hüvelykes CMOS érzékelővel rendelkezik. Az általa rögzített részletgazdag képek magukkal ragadnak, és elvezetnek minket egy olyan világba, ahol a művészet és technológia találkozik. A drónok pár év alatt elért fejlődése olyan lehetőségeket rejt magában, amelyekről korábban csak álmodhattam, egy új dimenzió nyílik meg a kreativitás és az emberi látásmód számára.
Mi motivál a fotózások előtt?
A drónos felvételek készítése, főleg abban az esetben, ha lakott terület feletti repülésről van szó, komoly tervezést, felkészülést igényel. Időjárás, eseti légtér, stb. A drón kezelői kompetenciákról nem is beszélve. Rendelkezem A1-A3 és A2 kompetenciákkal is. Egy céges megrendelésnél nem lehet azt mondani a megrendelőnek, hogy „hát majd valami lesz”. Ilyenkor a korábbi légierős tapasztalat segít és motivál. Valamint az, hogy megint alkotok valamit. Bár sokszor ezek az alkotások a megrendelő cégnél maradnak, de a saját projektek azok amik igazán motiválnak. Legjobban azt szeretem, amikor hajnalban napkelte előtt indulok „vadászni” valami szépre, egy szép napkeltére...
Hogyan kerülsz "mood"-ba?
Ez gyorsan megtörténik, kipakolok, ellenőrzöm a rendszert, indítom az applikációt és már a levegőben van a drón. Aztán a következő kép az, hogy csipog az aksi figyelmeztetés, ideje lenne leszállni, mert lassan lemerül az aksi... Persze ez alatt a 20-25 perc alatt azért sok minden történik.
Szoktál-e improvizálni?
Igen! Egyszer egy madárral ütközött a drónom és a gimbal kamera is kapott egy ütést amitől a teljesen az égnek meredt a kamera, ezáltal semmit sem láttam vele. A tablet kijelzője nagy fehérségbe borult, de megoldottam egy gombnyomásra. „Return To Home” gomb... Pár perc múlva már hallottam is a zümmögést a fejem felett, hazajött a madárkám. Aztán gyors ellenőrzés, gimbal kalibrálás és már ment is tovább a munka.
Mi a kedvenc részed a fotózásban?
Minden részét imádom, de amikor fenn van a drón a levegőben az a legjobb rész. Egy esküvőn voltam nemrég, ahol egy idősebb bácsi a ceremónai után odajött és gratulált. „Fiatalember! Maga aztán megdolgozik a pénzéért...” Egyik pillanatban még a ceremóniát fotóztam, a másikban meg drónnal készítettem pár képet aztán gyűrű húzás és ismét a levegőben... Ez vagyok én...
Melyik a legérdekesebb emléked a drónfotózásaid sorából?
A sok kedves emlék mellett sokszor váratlan események is fűszerezik a nem mindennapi
munkámat. Egyszer egy mezőgazdasági rendezvényen, ahol én voltam a rendezvény hivatalos fotósa, épp kipakoltam a felszelelésem, felszálltam a drónnal, majd (mind ahogy azt kell) vizuálisan is megkerestem a drónom, ami 30m-en volt és tőlem csak 50m-re. Hát meg is találtam, de nagy csodálkozásomra hirtelen 3-an lettek... Na ilyenkor az emberben kavarognak érzések... Rosszul látok? Valami bajom van? Nem... A meghívott újságíró és fotóriporter kollégák voltak a másik két drónnal. Na amilyen gyorsan tudtam leszálltam és pár perc keresgélés után meg is találtam a kezelőjüket. Mutattam nekik, hogy nem látom őket a MDS applikációba (ezt kellene használni mindenkinek, hogy lássuk egymást), meg ugye aktív eseti légtérben nem is szabadna repülni
másnak az én engedélyem nélkül. Na persze fogalmuk sem volt miről beszélek... Hát ilyenkor nem egyszerű a hivatalosan dolgozó drónos élete...
Comments