Hatodik interú alanyom Őzse Attila az ételfotózás és portréfotózás nagymestere
Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással és azon belül az ételfotózással?
A fotózás 2010-ben jött az életembe, amikor a középiskola végét tapostam. Vettünk anyumékkal otthonra egy családi fényképezőgépet, és azt vettem észre, hogy napi 14 órát a kezemben van. Ezután sok hobbi projektet csináltam, majd megtalált egy ételfotós (Pintér Árpi), hogy menjek el neki asszisztenskedni a fotózásaira. Ő már akkor befutott gasztro fotós volt. Így találkoztam az étellel, mint témával, akkor, 2012 környékén. Tátott szájjal néztem, hogy mi történik egy ilyen munka alkalmával, akkor természetesen még csak kívülállóként. Majd szépen lassan az évek alatt beszippantott.
Mi motivál a fotózások előtt?
Az, hogy valami olyat alkothatok, ami a vállalkozásomat fejleszti, előre viszi.
Hogyan kerülsz "mood"-ba?
Nem igazán nehéz ez nekem, valahogy jön. Megérkezek, kipakolom a fényeket, beállítom a hátteret, elkezdünk dolgozni, és az egész egy se kép, se hang élmény lesz. Kiesik 3-4 óra, és azt veszem észre, hogy vége a fotózásnak.
Szoktál-e improvizálni?
Is-is. Ha az ételfotózást az ember komolyan akarja csinálni, akkor az felkészülést igényel, nem is keveset. Tudnod kell a pontos étel listát, a háttereket amiket viszel, a kiegészítőket amiket használni fogsz. Természetesen váratlan feladat mindig van, például: "Menj már be, csinálj már egy képet a séfről amint épp tálal..". Ilyenkor improvizáció van, ez is előfordul. Azt gondolom a profi fotós onnan ismerszik meg, hogy felkészült, tudatos és célorientált, de ha improvizálni kell, azt is tud. Amolyan hibridnek kell lenni ezen a téren, azt gondolom.
Mi a kedvenc részed a fotózásban?
Az amit kapok tőle: rengeteg szuper emberrel találkozom, sok izgalmas ételt látok (és természetesen kóstolok :) , valamint megannyi olyan helyre, étterembe, szállodába jutok el, ahova civilben egész biztosan nem lenne lehetőségem.
Mi a legkedvesebb emléked az ételfotózások sorából?
Sok ilyen van, talán a luxusszállodás fotózások állnak hozzám a legközelebb. Nagyon egyedi és kellemes hangulatuk van, amikor egy-egy ilyen szállodába először belépek, azok mindig nagyon maradandóak.
fotó: Őzse Attila
Comentarios