Tizedik interjú alanyom Sándor Tamás az esküvő és portréfotózás mestere
Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással és azon belül az esküvő fotózással?
Olyan 18 éves lehettem, ha jól emlékszem, amikor először kezdtem komolyabban érdeklődni fotózás iránt. A bogarakról, háziállatokról, családtagokról készült képek után, viszonylag hamar az autósport irányába mozdultam el. Jártam az országot, versenyről-versenyre próbáltam tökéletesíteni a fotózási technikámat, és fejleszteni az eszköztáramat. Mikor már néhány éve gyártottam a versenyfotókat, és a képeim egyre jobban elterjedtek az interneten, akkor találtak meg az első esküvő fotózási megkeresések. Először el sem akartam vállalni ezeket a felkéréseket, hiszen én száguldozó autókat fotóztam... mit kezdjek magammal egy esküvőn!? Hajtott a kíváncsiság, hát megpróbáltam. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy ráérezzek annak az ízére, hogy milyen, amikor őszinte pillanatokat sikerül lencsevégre kapnom. Nem beszélve arról, hogy milyen érzéseket sikerült a fotóimmal kiváltani a párokból, akiknek az esküvőjét fotóztam. Ez volt az a dolog, ami motiválni kezdett (és motivál a mai napig), hogy olyan képeket készítsek, amelyekkel érzelmeket tudok kiváltani a nézőből, amelyek történeteket mesélnek el.
Mi motivál a fotózások előtt?
Minden esküvő egyedi és minden páros más egyéniség. A fő motivációm, hogy minden jegyespárnak / házaspárnak valami egyedit alkossak, valami olyat, ami nem sablon, ami róluk szól, ami "élő" és nem pedig érzelem mentes "szobrászkodás" műmosollyal. A legjobb visszajelzés számomra, amikor az esküvői fotókönyvet lapozgatva könny szökik a pár szemébe, amikor a fotóimon szinte életre kelnek a nagy nap örömteli pillanatai. Nincs is ennél jobb visszaigazolása annak, hogy jó munkát végeztem. Ez az, ami motivál.
Hogyan kerülsz "mood"-ba?
Az esküvő előtti héten felveszem a kapcsolatot az ifjú párral, elkérem a részletes esküvői menetrendet, megkérdezem, hogy hogyan haladnak az előkészületekkel. Ez már elindítja a ráhangolódást. Ha nem jártam még az esküvői helyszínen, akkor felkeresem annak weboldalát, megnézem a hely kialakítását, adottságait, és már fejben megtervezem, hogy mit és hogyan lesz majd érdemes fotózni a nagy napon. Felidézem, hogy miről beszéltünk a párral az első találkozó alkalmával (szinte minden esküvőre úgy szerződök, hogy előtte megismerem a leendő megbízóimat személyesen is), lélekben rájuk hangolódok és szinte már látom a lelki szemeim előtt milyen csodás képeket fogok nekik készíteni.
Néha felkeresem a nemzetközileg elismert esküvő fotósok weboldalait, és a galériákat lapozgatva inspirálódok.
Szoktál-e improvizálni?
Bátran mondhatom, hogy egy esküvő fotózása az elejétől a végéig improvizáció. :) Alkalmazkodni kell a helyszínhez, az aktuális fényviszonyokhoz, a videós / cinematográfus kollégá(k)hoz, a szertartásvezetőhöz, az atyához, a vendégekhez, a pár elvárásaihoz. Igyekszem úgy dolgozni, hogy az ne legyen feltűnő, ne sokat legyek szem előtt, ne csapjak zajt. Mindezeken túl pedig keresem az új látószögeket (ha valamit mondjuk ugyanazon a helyszínen egy előző esküvőn egy módon megfotóztam, akkor igyekszem azt egy másik módon, másik nézőpontból megfotózni.).
A páros (kreatív) fotózás alkalmával mindig meg kell találnom a közös hullámhosszt a menyasszonnyal és vőlegénnyel, hogy meg tudjam őket nyitni, hogy ne érezzék zavarban magukat az objektív előtt, hogy azok a mosolyok, pillantások, nevetések őszinték legyenek, amelyeket a fotóimmal visszaadok. A fotózás ezen része nagyon sok improvizációt igényel. És nem csak a pár személyisége miatt, hanem azért is, mert a fotózási helyszínek és fényviszonyok sem mindig ugyanazok, sőt ha azt érzem, hogy ez most egy sablonos kép lett, abban a pillanatban igyekszek valami más beállítást, perspektívát keresni (már amennyire sikerül és van rá idő). Persze lehet ezt sablonosan is csinálni pózoltatva, a megszokott beállításokkal...stb. De akkor a képek is sablonosak lesznek sajnos, az ilyen fotókból pedig van elég az interneten.
Mi a kedvenc részed a fotózásban?
Amikor csak "elvegyülök" a résztvevők között, mondjuk a vendégvárás alatt, vagy a készülődés alkalmával és figyelem az eseményeket. A gép a kezemben exponálásra készen, és amint valami értékes pillanatot látok, nyomom a gombot. Játék a türelemmel és a figyelemmel. Akkor van lehetőség valóban őszinte pillanatokat elcsípni, amikor nem veszik észre, hogy ott vagyok és fotózok. Például, amikor két rokon sok év után újra találkozik, vagy amikor a kis koszorúslányok játszadoznak a menyasszonyi fátyollal, de nagy kedvencem az a pillanat is, amikor a készülődés alkalmával először pillantja meg az örömapa csodaszép menyasszonyi ruhába öltözött kislányát. Sokszor azok az események tudják a legtöbb érzelmet hozzáadni egy esküvői sztorihoz, amik a háttérben történnek.
Melyik a legkedvesebb emléked az esküvőfotózásaid sorából?
Nehéz lenne egyet kiemelni. A legkedvesebb emlékeim azok, amikor a párokkal annyira sikerül összehangolódnom, hogy a nagy nap végén öleléssel búcsúzunk egymástól. Amikor azt érzem, hogy nem csak egy eszköz voltam aznap, akit "kibéreltek", hanem ember voltam, barát voltam, szinte családtag voltam, aki nem csak a legszebb emlékeiket örökítette meg, hanem nyugtatta, biztatta, inspirálta, támogatta őket a nap folyamán.
Sok párossal az esküvő után is kapcsolatban maradok, és a mai napig jó barátságban vagyunk. Aztán később megkérnek a kismama fotók elkészítésére, gyerkőc, családi, keresztelő, szülinap fotózásra. Néhányukkal életre szóló barátság alakul ki, ahol én vagyok a családi fotós, és az életük minden fontos eseményén jelen vagyok, hogy életre szóló emlékeket készítsek.
Ezért érzem azt, hogy az esküvő fotózás egy csodálatos szakma, és ha az ember bele teszi a szívét, lelkét, akkor olyan értékeket kaphat, amelyek megfizethetetlenek.
fotó: Sándor Tamás
Comments