Tizennegyedik interjú alanyom Tóth László a portfólió és portréfotózás fenegyereke
Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással és azon belül a portfólió fotózással?
Gyerekkoromban kaptam egy analóg smena orosz fényképezőgépet, de csak fekete-fehér filmre volt pénzem, azt hiszem ott indult minden. :)
Maga a fotózás mindig is mozgatta a fantáziámat, valahol mélyen mindig éreztem, hogy ez lesz az én utam. Csodálatos dolognak tartom, hogy az emberi szépséget ilyen módon meg lehet örökíteni. Ebből kiderült az is, hogy az ezernyi témából, ami a fotózás középpontja lehet, a portréfotózás a kedvencem. A portréfotózás koronaékszere számomra a portfólió fotózás.
Mi motivál a fotózások előtt?
Engem maga a fotózás motivál, illetve a lehetőség, ami kihozható a modellből. Az a fő motivációm, hogy ugorjam meg a saját magam által elvárt szintet, vagy ha lehet azt lépjem is túl. Ebben a tekintetben maximalista vagyok. Ki akarom hozni a maximumot a modellből, hogy amikor visszanézi a képeket egy kicsit lássa magát címlap modellként is. Higyje el, hogy ő értékes lehet a modell szakmában.
Hogyan kerülsz "mood"-ba?
Hát, engem az hoz mood-ba, ahogy az első olyan képek megérkeznek a kártyára, amik már az általam elvárt szintet hozzák. Ez a siker érzése, hogy ott azon a fotózáson kezdjük elérni a várt eredményt. Ez tud csak mood-ba hozni a feleségemen kívül. :)
Szoktál-e improvizálni?
Oh, én szinte csak improvizálok, emiatt nincs két egyforma portfólióm. :)
Van néhány saját, kifejlesztett pózom, egy sajátosan felépített portfólió tematikám, amit igyekszek tökéletesen kihozni a modellből, de minden más az ő személyiségétől függ. Abba az irányba megyünk, amire ráérez, klasszikus felépített pózok, elvontabb vonal vagy a letisztult finom mozdulatok - ez csakis attól függ, hogy a modell miket érez magáénak.
A portfólió fotózás erősen szabályokhoz kötött. És itt nem csak a fényképezés általános szabályairól beszélek, hanem az ügynökségek elvárásai szigorúak. Így a szabadságfok kisebb, mégis ha ebben a "zárt térben" gondolkodunk, amit ezek a szabályok alkotnak, azon belül egy "önálló világot" lehet építeni, aminek a főszereplője, középpontja a modell. Ilyen egy igazi portfólió.
Melyik részét kedveled leginkább a fotózásnak?
Ez egész. Én a fotózáson arra törekszek, hogy a modellből a lehető legtöbb arcot és önkifejezést hozzam ki. Talán az a kedvenc részem, amikor valakiből olyat is ki lehet hozni, amiről fogalma sem volt, hogy megvan benne. Az első igazán jó képeknél megmutatom a képeket a modellnek, ekkor ő is kicsit megnyugszik, hogy jönnek a jó képek, és sokkal jobban fog bízni magában, amitől jobban is teljesít a fotózáson. A jó képek motiválnak mindenkit, a fotóst is és a modellt is.
Melyik a legkedvesebb emléked a portfólió fotózásaid sorából?
Mindig az a fotózás marad meg az ember emlékezetében leginkább, ami kilóg a sorból valami miatt. :) Két ilyenem volt, ami megmaradt az emlékezetemben. Az egyik esetben a hölgy, aki jött portfólió fotózásra, mint utólag kiderült minden átöltözés alatt megnedvesítette a torkát, méghozzá nem vízzel. Így a fotózás közepére már alig állt a lábán, a párja, aki elkísérte a fotózásra támogatta fel a vászonra. Ilyet még nem éltem át, szívem szerint lefújtam volna a fotózást a közepén, de úgy voltam vele megpróbálom így is kihozni a maximumot, és az sem volt mellékes, hogy majd 5 órát utaztak csak a fotózás miatt. Nagyon kellemetlen szituáció volt.
A másik történet is igazi kihívást jelentett. Egy férj lepte meg a feleségét egy fotózással. A portfólió nem egy kis fotózás, több ruhaszettre van szükség, van aki egy bőrönddel érkezik - nagyon helyesen. Úgy legalább van miből dolgozni. Nos, a szóban forgó hölgyet nem avatta be a férje, hogy hova hozza. Szomszéd megyéből érkeztek, útközben aztán valahogy mégis kiszedte belőle a az uticélt a felesége. Utána pedig nagyon összevesztek, a feleség ugyanis nem szeret fotózkodni. Amikor megérkeztek a hölgy köszönés után ezzel indított: “ Az baj, ha én ezt az egészet nem akarom? Úgy tűnik a férjem még mindig nem ismer engem ….” Huhh, hát ebből a helyzetből indulni nem könnyű. A sminkes természetesen oda volt rendelve, és abban maradtunk, hogy teszünk egy próbát. A férj elment, a sminkes csinált egy erősebb sminket. Aztán mielőtt elkezdtük, megkértem a hölgyet, hogy üljön le és néhány percig és mondtam neki néhány gondolatot. Az, hogy mit az maradjon szakmai titok. Ezt követően már másabb volt a hozzáállása, elkezdtünk fotózni és nagyon jó, erős portfólió született, csupán egyetlen szett használatával - mert csak abból tudtunk dolgozni, ami érkezéskor rajta volt (nem hozott váltóruhát). Távozáskor mind a feleség, mind a férj elégedett volt a sorozattal. A sorozat egyik képe hatalmas nagyításban azóta is kint van a nappalijuk falán (elmondásuk szerint). Ennek a második történetnek az a tanulsága, hogy mínuszból is lehet nyerni, illetve azóta minden férjet, aki meglepetésnek szánja a fotózást lebeszélem arról a módszerről, hogy a hölgy ne tudjon felkészülni az alkalomra.
fotó: Tóth László
Commentaires